A.D. 2001. Kaufbauren ...Tanzelfest

,,





A 2000-es év Savaria Karneváli debütálásának láza eltartott egész év végéig. Rengeteg fotót néztünk vissza, többször végignéztük a videót. ( lásd A.D 2000.)
Az év végén térdig érő hidegben gyűltünk össze, december végén karácsonyi ünnepek után a Ferences kertben, úgymond "szilveszteri előzetesre".....











Június első napjaiban valamikor, kaptam egy telefon hívást az egyesület akkori elnökétől Skrapics Ambrustól. Az egyesület Kaufbaurenbe a Tanzelfestre kapott meghívást, még van egy hely, a 25-ből, (az egyik tag távoli rokona nem ért rá) két nap múlva indulnak, és ha akarok mehetek velük.
Kicsit csodálkoztam hogy beleférek a 25-ös létszámba, nem mintha annyi aktív tag lett volna, de hát egy jó kis turnéra (pláne külföld) a rokonok taggá avanzsáltak.
Aztán kiderült hogy újonnan csatlakozott lovasíjászunk (Tompa Feri) emelt szót hogy "talán jobb lenne olyat vinni a tolószékes nagymama helyett aki csinál is valamit"......
Na így fértem bele a kaufbaureni "kalandozásba"..........
Görög és spanyol tengerpartot busszal megközelítő tapasztalataimat felhasználva készülődtem az útra. Felszerelés összepakol, élelem és pia hűtőtáskába bepakol. Hát ugye mint tapasztalt utazó mindent vittem. A hajszárítótól a túsfürdőig, WC papírtól a kis és nagy törölközőig mindent.
Kaját, piát bőven, eurót már gyérebben a bukszába (hátha ......) ............ aztán úgy adódott hogy semmi nem kell.
Amikor felszálltam a buszra már egy kissé gyanús volt, (pakolták fel a folyadékot nehogy szomjan vesszünk a nagy "kalandozásban") de a bizonysággá csak Kaufbaurenben vállt.


Megérkeztünk a szállodába, (egy ágyas szobát kaptam) és azonnal "belaktam" a szobámat. Ez nálam annyit jelentett hogy szépen rendesen szétszórtam a cuccaimat. Bermuda póló ide, felszerelés, kaftán oda, egy napos illatos zokni az ablak párkány alá, inkább a felettem lakónak fájduljon meg a feje a sajtszagtól, mint hogy én ne tudjak aludni.
Egy kis gondban voltam a hazaival, mert a hűtőtáska nem bír ki három napot, de megoldottam.
Felfedeztem a minibárt (elég nehéz volt, mert elrejtették) no mondom rendben is vagyunk..........
Drága italokat (energia ital, kis alkohol stb.....) úgysem fogyasztok minek azt hűteni, kipakoltam az asztalra, mellé állítottam a bibliát amit a szobában az ágyam feletti kis polcon találtam, (az összhang kedvéért) hazai kolbászt, paprikát paradicsomot meg be a helyére.
Lakájossá tettem a szobát arra a három napra amíg ott vagyok.

Berendezkedés után gyors zuhany, aztán irány a megbeszélés. Gondoltam majd utána "csipegetek" valamit a hazaiból.
Lementem a hallba a megbeszélésre, na onnantól elszabadult a pokol.
Megbeszélés után csak arra volt időm hogy felrohanjak a szobámba beöltözni szittyába, máris mentünk a kijelölt helyre jurtát állítani. Ebből nem lesz egyhamar kaja gondoltam.
A kijelölt helyen már nagy tömeg volt, és egy grill húsokat (giros, hamburger) és söröket, borokat árusító nagy fából ácsolt bodega.
Felhordtuk a jurtát és felszerelést, az ott evő ivó vendégek nagy tapsa kíséretében (én szomjasan és éhesen) felállítottuk a jurtát. Jött egy fickó (Gerhart nevű) és mondta hogy ő lesz a kísérőnk a rendezvény alatt, és ha akarunk fogyasztani akkor menjünk nyugodtan a "fogadóshoz", kérjünk, a város meg majd rendezi neki a számlát.
Hóhhhóhó mondok ez nem is lesz annyira rossz................

Szépen besorakoztunk az "etetőhöz" és benyomtunk (egyesületileg) fejenként egy hatalmas staeket meg egy sört. Közben Gerhard ismertette a további menetrendet. Óránként kell adni egy műsort, egészen este tízig. Délután öt óra lévén ez nem lesz egy sétagalopp.
Hogy legyen erőnk a "barantához" megint besorakoztunk egy staekre meg sörre.
Két nagy staek és két sör, aztán mentünk bemutatózni. Hát lötyögött a hasam rendesen.













Lenyomtuk a bemutatót, ami kb. harminc percesre sikeredett, aztán mint jó harcosokhoz illik besorakoztunk megint (hisz harc után megéhezik a harcos) egy staekre és sörre.
Nagyon finom volt. Nagy vidáman megfogadtuk hogy ezt minden bemutató után megejtjük.
Hatalmas staek, és egy sör.
Este tízik öt-hat staek és sör lement.

Aztán másik nap folytatódott ahol este abbamaradt. Reggel gyors zuhany, és gyülekező mert mentünk a városházára ünnepi megjelenésre, felszerelkezve, szittyában.






Terülj-terülj asztalkám tömkelege, torták, aprósütemények, alkoholos(és nélküli) üdítők hektoliterjei.Gyomorba tuszkoltam egy fél dobostortát, meg pár liter enyhén alkoholos narancsitalt, közben megismerkedtem egy csapat győri kézilabdás lánnyal.
Elvoltam szépen mint a nagymama befőttje.
Persze nem sokáig tartott az idill. Jöttek hogy szedelőzködjek, mert megyünk ebédelni.
Na mondok, nem volt elég Ausgburg, most meg a sárga földig etetnek bennünket?

6000 férőhelyes sörsátor, a bejutás is egy harccal ért fel. Odabenn pedig kérdezik mit kérünk. Grillcsirkét vagy főtt csülköt. Mondom magamban a főtt csülök a dobostortára egy kicsit nehéz, egy kis grill csirke lemegy. Adtak egy egészet.
Néztem mint Jani a moziban.
Próbáltam mondani(mutatni) nekem egy fél is elég. A szakács bólogatott (gondoltam érti) aztán szépen kettévágta a csirkét és visszaadta. Ennyit erről.
Kérdezték a társaim "kérsz egy sört". Hülye kérdés ..........
Hoztak egy kétliteres korsóval.
Mondanom sem kell hogy banánért már nem is mentem el.
Mondták hogy ebéd után egy kis városnézésre visznek minket, előtte még hazaszaladunk.
Ahogy felértem a szobába megállt bennem az ütő.
Atyaúristen kiraboltak.
Reggel szépen rendezetten szerte-széjjel hagytam a cuccomat, most meg nem láttam semmit. Az ijesztő az volt az egészben hogy íjásztársaim előtte héten voltak Párizsban, és ott az ablakon keresztül megszabadították őket a pénzüktől irataiktól stb....
Na mondom én is megyek haza szittyában......
Aztán mikor oszlott a köd a szemem elől, nyitogattam a szekrényeket.
Persze hogy megvolt mindenem, még a koszos, sajt szagú zoknik is szépen hajtogatva a fiókban.
Biblia visszatéve a fejem fölé. Telefon, órám mindenem a kisfiókban.



A Tanzerfest záró eseménye a jelmezes felvonulás volt. De még milyen felvonulás.Csupa csupa gyerek. Lélegzetelállítóan jó jelmezekben, olyan szinten hogy még a lábbeli is korhű.
És ami a leglátványosabb, hogy minden méretarányos.
Ezt úgy kell érteni hogy pl. jöttek a napoleoni háboruk veteránjai és hoztak egy apró kis ágyút. Nos ezt az ágyút pónilovak vontatták.
A gránátosoknak, lövészeknek méretarányos szuronyos puskák, a frank harcosoknak termetükhöz illő pajzsok, szekercék stb stb.....
























Kaufbaureni bemutató (videó)




,,

A.D. 2000. Savaria Karnevál (Az első.......

Ludi Savariensis ….. Savaria Karnevál

2000 -ben indult újra a Szombathely városában anno megrendezett, de különböző okok miatt megszüntetett karnevál. Épp ezért a 2000-es év fordulópont volt az egyesület életében. A Savaria karnevál lázában telt az év.
Már 1999-ben elkezdték a szervezést, és akkor mint hagyományőrző íjász egyesületet a szervezők felkeresték a Magort és felkérték a részvételre, valamint a támogatásra és mint bejegyzett egyesületet a rendezés és szervezés segítésében is.

............ A Magor hagyományőrző íjász egyesület a kezdetektől szerves része a Savaria Karneválnak ..........





Az első karneválom még a Magor "legénysége" személyesítette meg Baján kagán népét az avarokat, valamint a honfoglaló magyarságot.

A Ferences - kertben 2400 férőhelyes lelátót építettek, amely félkörben fogta körül a porondot. ahol három napon keresztül zajlottak a "küzdelmek".
A Ferences - kert másik felében volt kialakítva az avar és a honfoglaló magyar tábor.
Az egyesület egyik részének akik a magyar tábort "lakták" könnyű dolga volt. Hisz "csak" egy jurtát kellett felállíttani, szalmabálákkal körberakni, lovakkal a háttérben, és máris kész volt a honfoglaló magyar tábor.

Nem így az egyesület másik felének, akik az avar tábor lakóit személyesítették meg. A karnevál kezdése előtt hetekkel lázas munkába merültek, hisz meg kellett építeni egy avar falut, két földkunyhóval és az azt körülvevő sövénykerítéssel.

Mindenki lelkesen és tevékenyen vett részt a feladatokban, hozták otthonról az építkezéshez szükséges anyagokat , ástak és fonták a sövény kerítést.
Jó, jó egy kicsit túlzok hogy mindenki, de a többség igen.....










Ló és szarvasmarha koponyát kerítettek a tagok (a Hadak Ura tudja honnan) sámánfát állítottak.
A karnevál kezdetére "belakták" az avar falut.

Az első karnevál (bátran merem mondani) az egész várost megmozgatta, sőt, a környező települések és városok is is a karneváli lázban égtek. Nem csak a közeli Körmend város színjátszó köre szerepelt lelkesen a játékokban, hanem az egyesület is új barátokra
(hasonszőrű) íjászokra tett szert.

Az első évben ismerkedtek meg az egyesülettel a nardai lovasíjászok (Tompa Ferenc és családja)





Az akkor becsatlakozó emberek mára (2010 -es év) az egyesület oszlopos megbízható tagja lettek.


A Ferences - kertben esténként a történelmi színdarab ment, délutánonként pedig folyamatosan a harci játékoknak adott otthont.
Római legionáriusok csaptak össze kelta harcosokkal, gladiátorok küzdöttek, és természetesen a honfoglaló magyarok nyilai is süvítettek.
Az egyesület akkori elnöke Skrapics Ambrus öltötte magára a sámán "szerkót" és végezte nagy beleéléssel a szertartásokat a harcosok bemutatója előtt., a magyarázó narrátor szöveget pedig az új íjásztárs Tompa Ferenc szolgáltatta.


Hősi idők voltak, de a kezdeti botladozásokat a hálás közönség szűnni nem akaró vastapsa honorálta.


,,

Az első bemutató a Savaria Karneválon 2000 - ben.......








,,

A kezdetek........A.D.

A "Magor" íjászegyesület mint olyan 1995 óta működik, de a gyökerek egészen 1990-ig nyúlnak vissza.

Abban az évben talált egymásra pár olyan ember akik úgymond "megfertőződtek" az íjászat vírusával, azon belül is a hagyományőrző típus még súlyosabb válfajával.

A kezdeti időkben még más íj is akadt a "fegyvertárban" és nem csak a honfoglaló ősök tudásának megismerése és ápolása volt a cél, hanem maga az íjászat.
De egyre jobban és egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a tagság azon korok felé ahol az íj, mint mindennapi eszköz szerepelt az emberek életében, része volt az élelemszerzésüknek és a harcaiknak.
A magyarság korai történelmében az íjnak meghatározó szerep jutott, a Magyar és Hun szó akkoriban egyet jelentett az Európa számára ismeretlen harcmodorral, és kultúrával.

A kezdeti ismerkedős próbálkozások után, ami éveket vett igénybe 1995-ben egyesületi formába szerveződött a társaság, hivatalosan is bejegyeztette magát "Magor" íjász hagyományt őrző kulturális egyesület" néven.

A tagok akarata és elhatározása szerint ma már csak a legendákból ismert szokásainkat, mindennapjainkat, ősi hitvilágunkat ápoljuk, kutatjuk.
Az íjászat így vezette el a tagokat egy másik kevésbé ismert világba, amelynek valós alapokon történő megismerése, hagyományainak őrzése lett a legfontosabb.
Azt mondottuk volt
"mi Magor íjászok múltunk rejtett kincseinek az átörökítését tűztük ki célul.
A hagyományőrzést a magyarság gyökereihez vezetjük vissza.
Ezt tükrözi viseletünk és fegyverzetünk..........

Az 1990-től datálódó és a fentiek szellemében végzett munkát, amelyet a szabadidő sport és a hagyományőrző történelmi íjászat népszerűsítésében a tagság végzett a Magyar Íjász Szövetség 1996. november 5 -i ülésén felvette az egyesületet tagjai sorába.

Most 2010-ben ez a kezdeti lendület mit sem csökkenve viszi az úton az egyesületet.

Az 1995-ös hivatalos papírmunkák elvégzése után, amitől az egyesület mint bejegyzett hivatalos hagyományőrző egyesület működött, még öt hosszú évnek kellett eltelnie hogy legyen egy olyan lehetőség ami biztosította az egyesületnek a nagy nyilvánosság előtti szereplést.
Ez lehetőséget adott nagy tömegek előtt az egyesületnek, honfoglaló eleink életének és harci szokásainak a bemutatására.
Ez az esemény a SAVARIA KARNEVÁL volt.








Egyesületünk már a kezdetektől a Savaria Karnevál oszlopos, szereplő csoportja.
A kezdeti botladozó lépések után mostanra egyesületünk mint tudásban, mint kinézetben egy profi egyesületté nőtte ki magát.
Látványos, nagy tudással végrehajtott bemutatóinknak állandóan nagy közönség tapsol.






A kezdetek nehezek voltak, rengeteg buktatóval, hátráltató tényezővel ami közt a legkönnyebben leküzdhető akadály a tudás hiányának a pótlása volt.
A legnehezebb akadály a felszerelés, és ezek fejlesztésének anyagi feltételeinek az előteremtése volt.

Sajnos mióta a föniciaiak feltalálták a pénzt, enélkül semmi nem
halad zökkenőmentesen.















..