....
Még egy dolog ami a folytatás mellett szól.......
A közelmúltban egy kicsit besokalltam és elpanaszolom(tam) a bánatom.
Hááát jó is meg rossz is.
Jó mert az ember kibeszéli magából a szemétségeket, rossz, mert akkor más is megtudja a sebezhető pontokat, és nem hagyja abba a rugdosást.
Elmagyarázom mi is a szitu.
Csak egy példa, aztán majd mondom rá a gyógyírt is.
Egyesületünk két napos (kötelező) kitelepülésen vett részt. Ez azt jelentette hogy reggel kilenctől este hatig kötelező volt a jelenlét. Ez egy hétvégét (szombat-vasárnapot) vett igénybe.
Jöttek a nagyhangúak, hogy biza ők csak majd csak vasárnap ebéd után, két óra körül tudják tiszteletüket tenni. Azért nagyhangúak mert amikor sarkos véleményt kell másról mondani, ki kell a főnök valagát nyalni akkor ők az "oszlopos tagok".
Egyébként meg.......jobb nem beszélni róla.
A csapat kemény magja már reggel kilencre gyülekezett. Egész napos tartózkodás miatt, többekben felvetődött a kérdés, hogy akkor mi legyen a kajával. Jött a korszakalkotó válasz (attól aki majd csak vasárnap jön ebéd után teli hassal) hogy mi lenne, majd esztek zsíros kenyeret meg hagymát.
Na bummmm.....
Erre többen mondták hogy ha egész nap kinn kell lenni, mert az egyesület érdeke ezt követeli meg, akkor legyen valami bogrács kaja. Nagy duzzogva a "döntéshozók" beleegyeztek.
Majd ők bevásárolnak, valamikor, ha jönnek. Hogy mikor, azt nem tudni.
Addig nyeld paraszt a nyálad.
Aztán bevállaltam hogy akkor majd én főzök, de ahhoz korán kell jönni a bevásárolt cuccal, mert akkor (szabad tűzön bográcsban) csak estére lesz valami meleg kaja.
Aztán kiderült mégsem lehet megoldani a korai bevásárlást.
Jó, majd én bevásárolok, csak hát ahhoz kell pénz is.
Kaptam is.
Bevásároltam, főztem egy finom bogrács kaját, meleg volt, mindenkinek jól esett a hidegben.
Vasárnap jött a hideg zuhany.
Megkaptam hogy én egy semmirekellő, lébecoló, munkanélküli vagyok, aki nem csinál semmit, csak a száját jártatja, remegtem a kajáért, be voltam szarva hogy nem lesz mit ennem.
Na ez fasza............
Én nem csinálok semmit........
Hogy minden edzésen ott vagyok, felügyelem az edzést, hogy a bemutatók színvonala az én munkám miatt olyan amilyen, hogy nincs olyan bemutató amin ne vennék részt, nincs olyan munkás nap amikor ne mennék karbantartani, fúrni-faragni, az egyesületnek dolgozni, nem számít, én egy semmirekellő lébecoló munkakerülő fasz vagyok
Rendben, az ember beteszi ezeket az egyik zsebébe, megőrzésre.
De még mindig nem értem hogy jön a csizma az asztalra, nevezetesen hogy az egyesületi dolgok közé hogy jön a tag magánéleti viszonya.
Mi köze van az egyesületi nagyhangúnak ahhoz, hogy az egyesületi tag miből teszi a kenyeret az asztalra.
Vagy valamiről el akarja terelni a figyelmet ezzel??????
Hmmmmmm................
Na ez volt a panasz része..... aki olvassa az majd úgyis magára ismer, de mivel szólás szabadság van, ki is az akit érdekel az ő lelke, ha az enyém nem érdekli őt.
A libikóka másik fele, az ami viszi tovább a dolgokat. Mert ugye van jing és jang.
Nemrégiben voltam egy iskolában, meghívtak történelem órát tartani. Mivel nem vagyok tanár nagy félelemmel álltam hozzá.
Hatodik osztályos tanulók voltak. Na mondom nem kis munka lesz a figyelmüket lekötni.
Mondtam, mondtam a magamét, voltak belekérdezések, volt egy kis megingás a figyelemben. De minden jól haladt.
Aztán egyszer csak azt vettem észre hogy kicsengettek. Na mondom vége .....megúsztam anélkül hogy elaludtak volna.
Aztán jött a meglepetés. A gyerekek elkezdtek zajongani hogy, "jaj miért is van vége, had maradjanak benn a szünetben stb stb.....
Én amikor sulis voltam semmi pénzért nem hagytam volna ki a szünetet.
Aztán eltelt a szünet is, és jött a másik óraadó tanár és elkerekedett szemmel nézi hogy mindenki a helyén. Azt hitte már bejöttek a szünetről. Mondták neki a gyerekek hogy még ki sem mentek.
Nos ez az, ami miatt tovább kell ezt a sok szarság dacára csinálni.......
Aki nem ezen a véleményen van az szerintem festi magát......
..
Nincsenek megjegyzések:
Új megjegyzések írására nincs lehetőség.