2010. április 17., szombat

A.D. 2010. Szent György napi vásár.....

.





Szombathely (Savaria) Falumúzeum ......





A "Magor" íjász egyesület működésében a tavasszal megrendezett Szent György napi országos kirakodó és kézműves vásár jelenti az idény kezdetét.
A két vásár közt van az egyesület működésének azon szakasza amikor a szabadban tartott rendezvényeken az egyesület megmutatkozik.
A téli időszakban szintentartó edzések vannak, valamint az "agymunka" időszaka, a tavasszal elinduló bemutatókra az új megoldások, formációk kitalálása.


Ennek a két kézműves vásárnak már a történelmi időkben is nagy hagyományai voltak városunkban.
A szombatonként rendezett vásárok miatt nevezte el a környék népe a települést (amely településnek a római korban Savaria volt a neve) szombati "vásár" helynek, szombatihelynek, aztán csak Szombathelynek.......
A hetenkénti vásárnapokon kívül a György és Márton napi országos nagyvásárnak is helyet adott a település. A két országos kirakodó és kézműves vásár közül mindig a Márton napi volt a nagyobb. Hogy ennek mi az oka nem tudom, de tény hogy mostanság is a Márton napi vásáron van nagyobb sokadalom, mint árusokból, mint nézelődőkből ill. vásárlókból.


A "Magor" íjász egyesület a szezonnyitónak számító Szent György vásáron már szombat reggel gyülekezett a helyszínen.
Készültünk a "bográcsozásra" mert a tavalyi virsli-debreceni menüvel a tagok nem nagyon voltak megelégedve.
Most egy kis kellemes babgulyást gondoltunk ki.

Ahogy egyik évben sem, most sem maradt ki a humor. Jött egy "okoska" és érdeklődött hogy milyen autentikus a korhoz illő kaját készítünk. Látta a vöröshagymát dinsztelődni, hát kibújt belőle a hagyományőrző gasztonómiai szakember.
Na ettől megy a pumpám az egekbe. Egy hagyományőrző íjász nem ehet egy lecsót, mert az nem autentikus?
Bepaprikáztam az üveges vöröshagymát és beleszórtam a húst meg a répát. Egy tálban volt ott még kockára vágott burgonya vízben, mondok majd dúsítjuk a cuccost ezzel is.
-- Mi lesz ebből, paprikás krumpli? -- így a szakember.
-- Én kijevi pulykamellnek indítom, de majd kiderül. - így én.
Okoskának még csak mosolyra sem rándul a szája széle, ebből látom hogy nem ült a poén.
-- Miért azt lehet bográcsban?
-- Hogyne lehetne. -- vágom rá.
-- Mi úgy csináljuk -- kezdem magyarázni a kijevi pulykamell receptet bográcsban -- mint a szegény ember. Mindent csak jelzés szinten. Ha van egy kis vöröshagymánk, kolbászunk, répánk, csipetkénk, esetleg még bab is akad, már örülünk. Beledobjuk a bográcsba megszórjuk, pirospaprikával, felengedjük vízzel oszt már csak reménykedünk ....... A trükk az egészben hogy gyújtsunk is alá.
-- De akkor ebből nem kijevi lesz, hanem bableves. -- bizonygatja a nagyon okos.
-- Hát azért mondom hogy reménykedünk, el ne rontsuk........ -- így én, mint a székely paraszt mikor faragta a hatalmas gerendát, aztán estére csak meglett a fogpiszkálóval......

Hát így ettünk mi kijevi pulykamellnek álcázott bablevest a György napi vásáron.......





..
.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése