Értekezés az egyesület jövőjéről a jelen és a múlt tükrében.....
Az egyesület a Savaria Karnevál kezdete óta jelen van a rendezvényen.
Ez a kezdet időben a 2009-es esztendőt jelenti.
Nemcsak a Savaria Karnevál hanem az egyesületi élet is túljutott a jubileumi nagy X-en vagyis a tizedik éven, amit az egyesület meg is ünnepelt egy történelmi íjászverseny rendezésével.
De azt tapasztalom hogy kifáradni látszik az egyesület. Azt látom (és ha rosszul látom akkor én fogok a legjobban örülni a tévedésemnek) hogy mára más egyesületek, akikről pár éve még csak nem is lehetett hallani, veszik át szépen fokozatosan, és ami a legborzasztóbb hogy csendben és módszeresen (keményen) dolgozva az ügyön, az egyesületttől a staféta botot olyan területeken, ahol évekkel elötte az egyesület volt az üttörő.
Olyan produkció elemekkel és megjelenéssel, amit évekkel előtte az egyesület próbált ki és vezetett be.
Mára odáig jutottunk hogy más (idegen) egyesület jobban eladható a városnak mint az eredetileg karnevál rendező Magor egyesület.
Hogy ez miért történik így annak sajnos belső, és külső okai is vannak. A belső okokról vastagon az egyesületi tagság tehet. A külső okokról felerészben ugyancsak az egyesület tehet. A külső okok másik részét az egyesületi (belső) okok hozták(hozzák) maguk után.
Ezeket a külső okokat ki lehet védeni (sőt ki is kellet volna) ha az egyesület odafigyel, és nem mással van elfoglalva, és a vezetői felismerve a helyzet támasztotta követelményeket arra reagálnak, és nem az un. „ahogy esik úgy huppan” elvet vallják.
És ha ez így van, (márpedig így van) akkor nem látom a megoldást. Nem látom hogy lehetne az egyesületet megint arra a szintre emelni ahonnan csúszik lefelé. Mert hogy csúszik az holtbiztos.
Hogy ezt mire alapozom? Nem másra mint tényre. Sőt tényekre.
Hogy mik ezek a tények szívesen megosztom másokkal is, hisz a legnagyobb bosszúságot az okozza ha valaki keveset tud valamiről, és azt ráadásul rosszul is tudja.
Nos a tények.
Ezekkel aztán lehet vitatkozni csak lehet hogy szerintem nem érdemes. Hisz ezért tények.
A kezdetekkor az egyesületi tagság kemény munkának látta (és aszerint is viselkedett) a Savaria Karnevált. A karnevál alatt a tagság vállvetve dolgozott, hisz az volt a vélemény hogy a karnevál az egyesület számára „munkahely”. Nem volt kétséges hogy ha nincs idő vásárlátogatásra napközben akkor nincs vásárlátogatás. Ha főzni kellett vagy palacsintát sütni, építkezni, fúrni-faragni, nem az volt a fő szempont hogy lehet elkerülni a munkát, hanem izzadt a tagság a munkától, és nem a mászkálástól a vásárban.
Magyarán az egész rendezvény alatt folyamatos tábori élet folyt.
Aztán ez lassan (szépen csendben) megváltozott.
Hogy ez annak tudható e be hogy az új becsatlakozókat nem oktatta ki a vezetőség kellőképp a munkáról, és az egyesületi elvárásokról nem tudni. Tény hogy egy idő után az lett a fő szempont hogy a bemutató után pillanatokon belül szétspriccelt a tagság a vásár és sörözés felé. Elmaradt pl. a bográcsozás mert senki nem vállalta be a munkát, mondván „csak nem képzeled hogy dolgozni jövök ki a karneválra”.....
Szép lassan elmaradtak a közös (és kötelező) edzések (de a karneváli bemutatón minden gyakorlatlan tag villogni akart) elmaradt a hó végi kötelező gyülés (öszejövetel), a kötelező karbantartás alól kihúzták magukat stb stb.....
Aztán az egyesületet a Ferences kert átépíttése miatt áthelyezték a Gayer parkba. A kezdetekkor még ott is fellelhető volt nyomokban a „csapatmunka”, de rohamosan csökkent.
Vezetőségi hibának (és ebbe jómagam is vastagon benne vagyok) rovom fel hogy az új becsatlakozókat nem világosítottuk fel kellőkép, miszerint az egyesületi tagság nem azt jelenti hogy egy jó bulinak nézünk elébe, magunkra öltjük a „szittyát” és hajrá buli van, hanem kőkemény munkát a nézők felé.
De ez csak egyik a belső hanyatlás jeleinek. Ami nem elhanyagolható, mert ez hozza maga után a többi okot.
Városi vezetők elhatározták hogy a honfoglalás korát létszámban bővítteni kell. Az egyesület lett megbízva ennek a megoldásával. Hívtunk idegen csapatot a Körmendi Regiot. Nem biztos hogy jó ötlet volt.
Az ő legénységük „dúsította” a létszámot. Aztán következő évben már majdnem harcolni kellett a karneváli szereplési jogért.
Ugyanis a regió vezetőjét kérték fel a karneváli bemutató lebonyolításával. De aztán rendeződött az ügy, és mi is szereplők lettünk, de az volt az érzésem hogy csak mint „megtűrt” szereplők.
Aztán a Regió meghívására (mert ők nem tudtak létszámhiány miatt bemutatót prezentálni) a sárvári íjászok is becsatlakoztak az ő hívásukra a karneváli szereplésbe. Ezt csinálta meg nekik a sárvári legénység.
Ők akkor nem kaptak pénzt, csak amit a lövetésből behoztak, az volt a díjuk.
Közösen csináltuk a műsort. Aztán már külön.
De volt egy időszak amikor azt terveztük hogy leülünk beszélni, és a külön műsort is egy közös, igazán ütős produkcióvá gyúrjuk.
Na itt ütött be a mennykő. Nem voltunk hajlandók felvenni velük (de amúgy senkivel sem) a kapcsolatot.
Aztán jött a hír hogy az egyesületet, aki mondhatni otthon volt a Gayer parkban, kipaterolják onnan, és beteszik a Ferences kertbe, mondhatni idegen korok környezetbe. Ott a római kor (kelták, gladiátorok, barbár csapatok) táborai voltak, ahova sem korilag, sem pedig területileg nem paszolt az egyesület (honfoglalás kora). Külön érdekesség volt hogy amikor más egyesület bemutatózott akkor minket elküldtek a saját táborunkból, félre valahova, a tábori élet bemutatásának, gyakorló lövés lehetőségétől is megfosztva.
Az immár Aja-Gur és a sárvári csapat maradt a Gayer parkban, mert ők beadtak egy pályázatot miszerint a Gayer parkban lévő (Kalandváros) gyerekprogramokban szervesen részt kívánnak venni az un. „Aranyos szegellet” című produktumukkal.
Elhatároztuk ha ez az ára a parkban maradásnak akkor mi is részt veszünk a gyerekprogramok-ban. Összetoboroztam (Fodor Julia népművelő-kézműves segtségével) népművelő kézműveseket (fafaragó-nemezelő-fazekaskorongozó-csuhébaba készítő-bőrös-ötvös-páncélkovács stb stb....) akik vállalták hogy egy mongol jurtával megjelennek és a gyerekeket foglalkoztatják, ingyen és bérmentve.
A tervezet megírásáig és beadásáig nem jutotunk el mert, az egyesület döntéshozói feleslegesnek mondták a dokumentum elkészítését és beadását.
Az egyesület elnökének a szóbeli előterjesztésére rendezőség válasza a NEM volt. Hogy ez a NEM a kellő tájékoztatás hiánya miatt rendezőség felé, vagy eleve élből elhatárolódtak mindentől nem tudni.
Egy kicsit affelé hajlok hogy eleve nem akartak konkurenciát az Aja-Gur „Aranyos szegellet” produkciójának. Ez intő jel.
Azt jelenti hogy az egyesületet a város, és azon belül a Savaria Karnevál rendezősége az Aja-Gur és más egyesület mögé helyezi. Máskülönben a városi egyesületet hoznák ki első helyre (hisz a nyújtott karneváli produkció szerint is ez volna a jogos) és ha marad lehetőség akkor oda beillesztik a más város egyesületét.
Sárváron ez így működik. A sárvári egyesület rovására más egyesületet a városi vezetőségnek még csak eszébe sem jut hívni.
Ezen állapot kialakulása is egyfajta belső (egyesületi) probléma hatása. Ha nem hajlandó az egyesület haladni a korral és azon kor támasztotta igényekkel, akkor a versenyben lemarad.
Ha XXI. század igénye azt követeli meg hogy az egyesület beadványokkal, pályázatokkal, programtervezetekkel hozza eladható helyzetbe magát, akkor a legnagyobb vétek (és bűn az egyesület ellen) ha ezt hanyagságból, nemtörődömségből vagy csak igénytelenségből fakadó butaságból nem teszi meg.
Ha a kor megköveteli egy programtervezet megírását akkor a vezetőségnek (akik azért vállalták el a vezető szerepet) kutya kötelessége ezt megtenni, megírni.
Ha ezt nem akarja megtenni, akkor elgondolkodni kutya kötelessége a további szerepéről.
Ezt az állapotot csak nagyon kemény munkával lehet megint a „régivé” tenni. És ez az amit nem szeretnek az új becsatlakozók.Akkor amikor a magát íjásznak nevező tag inkább más elfoglaltságra szakít időt, az egyesületi (munkát)edzést az elvégzendő végére teszi, addig nem lehet javíttani a helyzeten.